Hölgyek és urak

Kiadó: Delta Vision
ISBN 978 963 9679 10 8
Ár: 2090 Ft (1780)
Terjedelem: 381 oldal
Kötés: kartonált

5. oldal – „…illetve Magratból… …az elérzékenyülésre való hajlamával, amit leginkább az esőcseppek, a rózsák és a kiscicák bajuszkái váltanak ki belőle.”

 

A muzsika hangja (The Sound of Music, ford.: Fábri Péter) című nagy sikerű musical egyik legjobb dalának, a Kedvenc dolgaimnak kezdősorai (melyet Maria énekel a von Trapp gyerekeknek, amikor azok megijednek a mennydörgéstől):


Dérlepte rózsák, egy kismacska bajsza,
rézkanna, gyapjúsál, régies fajta,
masni egy kis csomag kék zsinegén,
ilyesmi dolgokat szeretek én.

 

Persze a von Trapp gyerekek valószínűleg végeztek volna Magrattal, ha ő lett volna a nevelőnőjük.

 

 

 

13. oldal – „De mindez régen volt. A múltban. [Lábjegyzet : Ami egy másik ország.]”

 

A szöveg itt utalhat a Hamlet re (ford. Arany János), melyb en a jövő „… a nem ismert tartomány / Melyből nem tér meg utazó …”, vagy esetleg Terry Pratchett olvasta L. P. Hartley A szerelmi postás (The Go-Between; ford.: Borbás Mária) című művét, melynek kezdősora szerint Idegen ország a múlt, ott mindent másképpen csinálnak”, amely ráadásul népszerű szólássá is vált Angliában.

 

 

 

13. oldal – „És egyébként is, az a perszóna már… …idősebb.”

 

Egy újabb Christopher Marlowe-idézet, A máltai zsidóból (ford. Rózsa Dezső – az eredeti angol szövegben erőteljesebb a párhuzam):

 

Barnadino: Te elkövettél…

Barabás: Hát egyszer kerítő voltam, de más országban és a lány különben is már rég halott.

 

 

 

20. oldal – „Ez az oktarinszínű fű földje volt.”

 

Hivatkozás Kentucky népszerű nevére: bluegrass country (kékfű állam).

 

 

 

21. oldal – „Egy idő múlva a mező közepén sustorogva a földre hajlott a kukorica. Kör alakban.”

 

Alighanem elkél ide egy kis magyarázat a gabonaköröket illetően. A gabonakörök mára enyhén idejétmúlt kultusza a XX. század utolsó évtizedeiben virágzott igazán, amikor sokan idegen űrhajók ittjártának, vagy valamiféle természetfeletti intelligencia ténykedésének elsődleges bizonyítékának látták a búza- és kukoricaföldeken kialakuló, alapvetően szabályos kör alakú lenyomatokban, netán a földönkívüliek kommunikációs kísérleteit gyanították bennük.


Utóbb a gabonakörök egyszerű mintái egyre bonyolódtak; a legösszetettebb példányok olykor már a Mandelbrot-halmazok képi megjelenítéseire emlékeztettek. Egy különösen szép gabonakör fotója még egy Led Zeppelin-válogatásalbum lemezborítójára is felkerült, ami talán azt jelzi, hogy akárki is van odafönn, hosszú hajat visel, és gyakran mond olyasmiket, hogy Wow! meg Yeah!


Aztán a kilencvenes években világszerte többen is bebizonyították (hazánkban például Dallos Róbert és Takács Gábor 1992-ben), hogy egyszerű módszerekkel könnyen és gyorsan előállíthatóak akár a legbonyolultabb gabonakörök is – továbbá hogy az úgynevezett „gabonakör-szakértők” (cerealógusok) tudománya hajítófát sem ér, azaz egyszerű sarlatánok: képtelenek megkülönböztetni a kísérletezők által készített gabonaköröket a „eredetiektől”.


Mi a magunk részéről csak bátorítani tudunk bárkit, akiben buzgó bizonyítási vágy él a gabonakörök paranormális eredetét illetően: jelentkezzen fel akármelyik hazai természettudományos honlap fórumára azzal, hogy „hiszek abban, hogy a gabonaköröket az ufók/a napfolttevékenység/kormányzati összeesküvés/a húsvéti nyuszi stb. okozza ” – aztán majd meglátjuk, mire jut…

 

 

 

24. oldal – „Ogg Nagyi háziasszonyként nem csak önmaga volt dolgos, de oka volt mások dolgosságának is.”

 

Shakespeare, ki más; IV. Henrik király (ford. Lévay József). „Én nem csak önmagam vagyok élczes, hanem oka a mások élczességének is.

 

 

 

27. oldal – „Némelyek királynak születnek. Némelyek megszerzik maguknak ezt a rangot, vagy legalábbis az Isten Kegyelméből a Haza Atyja és Generalisszimusz pozíciót. De Verenszre rátukmálták a királyságot.”

 

Szokás szerint William Shakespeare, Vízkereszt vagy amit akartok (ford. Lévay József), amikor Malvólio felolvassa a levelet, melyről azt hiszi, úrnője írta neki: „…de ne ijedj vissza a rangtól: némely születik rangosnak, némely szerzi a rangot, némelyre pedig rátukmálják azt.

 

A ’haza atyja és generalisszimusz’ címekkel (és hasonlókkal) leggyakrabban a Franco- vagy Sztálin-féle diktátorok tüntetik ki magukat.

 

 


28. oldal – „Jelen pillanatban éppen valamilyen bonyolult eszközt vizsgált, ami egy villásrúdból állt – a ló számára –, míg a többi része úgy nézett kit, mint egy kocsi nagyságú szélmalom. …– Ez egy forradalmian új vetésforgató – szólt Verensz.”

 

A ’vetésforgató’ nem igazán az a kifejezés, amellyel jelentős sikereket lehetne aratni a mezőgazdasággal kapcsolatos szellemes társasági csevej esetén, lévén ilyen dolog nem létezik. Olyan ellenben, hogy vetésforgó, igen (lásd még többnyomásos gazdálkodás etc.).

 

 

30. oldal – „Megkértem Boggiékat Ankh-Morporkban, hogy küldjék fel a legjobb szabójukat és a legjobb szöveteiket…”

 

Boggi = Gucci

 

 

 

39. oldal – „…és mivel mindenképpen olcsóbb volt építeni egy új 33-MegaLith kört, mint felturbózni egy lassú régit…”

 

Lásd CPU és MHz.

 

 

 

41. oldal – SZERETEK ÚGY GONDOLNI MAGAMRA, MINT FIGYELMETLENÜL SZÉTSZÓRT APRÓSÁGOK FÖLSZEDEGETŐJÉRE. – A Halál várakozó arckifejezéssel elvigyorodott.”

 

Shakespeare, Téli rege (ford. Szász Károly), amikor Autolycus, „a csaló” így szól: „…Az apám Autolycusnak nevezett. Ő is, mint jó magam, Merkur uralkodása alatt születvén, szeretett holmi apróságokat fölszedegetni…

 

 

 

68. oldal – „Az egyiket Herne, az Üldözött néven ismerték. Ő a vadászat és a hajsza istene volt. Többé-kevésbé.”

 

Lásd a Vészbanyák megfelelő bekezdéseit.

 

 

 

79. oldal – Az önjelölt boszorka-aspiránsokról.

 

Kettejük neve az Elveszett próféciák (Terry Pratchett & Neil Gaiman: Good omens, ford.: Horváth Norbert) két szereplőjét idézi: Ágnes Nitteré Agnes Nuttert, Afázia (görög er.; ’organikus agyi eredetű beszédzavar’) Apparáté (latin er.; ’eszköz’, ’szerszám’) pedig Anatéma (görög er.; ’kitaszított’, ’átkozott’) Apparátot, akivel talán valamilyen rokonságban is áll. Shakespeare Téli rege című drámájának egyik szereplőjét ugyancsak Perditának (latin er.; ’elveszett’, ’kárhozott’) hívják.


Valójában a lányok nevei a híres lancashire-i boszorkányok neveire emlékeztetnek. E nők Pendle Hill körüli tettei szolgáltak alapul a XVII. századi Anglia leghírhedtebb boszorkányüldöztetésének és -perének. A történtekről – noha itt-ott az írói képzelet által erősen feldíszítve – a XIX. században Manchesterben alkotó író, William Harrison Ainsworth nem túl ismert könyvéből értesülhetünk, mely kevéssé meglepő módon The Lancashire Witches (A lancashire-i boszorkányok) címet viseli.

Ami viszont tényleg meglepő: Ainsworth egy másik, Windsor Castle (Windsori kastély) című művének egyik fő karaktere Herne, a Vadász (lásd az előző bejegyzést).

 

 

 

86. oldal – Az égtájak neveiről.

 

’Hold-túl-nyugat, nap-túl-kelet’: meglehetősen jól ismert kifejezések Tolkien híres művének, A gyűrűk urának egyik verséből. De ugyanilyen címmel írt egy könyvet a vadászatról Theodore Roosevelt is, sőt: a nyolcvanas évek népszerű popbandája, az Aha is készített ilyen címmel egy albumot. A kifejezés eredeti forrása valószínűleg egy régi skandináv tündérmese, amely többek közt Kay Nielsen East of the Sun and West of the Moon – Old Tales from the North ( Hold-túl-nyugat és nap-túl-kelet – Észak régi meséi) című könyvében is olvasható. Terry Pratchett megerősítette, hogy ez utóbbiból kölcsönözte az égtájnevet.

 

’Az északi szél mögött’: George McDonald At the Back of the North Wind (Az északi szél háta mögött) című könyvéből származó kifejezés; a görög Hyperborea tükörfordítása.

 

’Oda és vissza’: többek közt Tolkien könyvének, A babónak az alcímében is megtalálható fordulat.

 

’Az ismert terek mögött’: Lord Dunsany The King of Elfland's Daughter (Tündérföld királyának lánya) című regényéből származik, ahol „az ismert terek” saját világunkat jelentik, ellentétben Tündérfölddel, mely „azokon túl”, „azok mögött” terül el. A kifejezés ugyanakkor  egy Lord Dunsany írásaiból válogatott gyűjteményes kötet címe is.

 

 

 

91. oldal – „…barátnémra, Ogg Gitthára hagyományozom az derék aljat, az elhasznált rugózattal egyetembe’, amit Aranyér kovácsa készített nekem…”

 

A rugózat aprólékos magyarázatát lásd az Egyenjogú rítusokban.

 

 

 

105. oldal – „A királyok kis varázserővel is bírnak, tudod. Képesek elmulasztani a korpát, meg ilyesmit.”

 

Nos, egyrészt ez teljesen így van: a királyok lefejeztetés útján valóban tartósan képesek elmulasztani a korpát bárki hajából. Másrészt – és Pratchett valószínűleg erre célozhatott –  Angliában és Franciaországban élt egy olyan népi hiedelem, mely szerint a király érintésével képes elmulasztani a (többnyire tuberkuloid eredetű, a nyaki nyirokmirigyek megduzzadásával járó) strúmát vagy scrofulát – amelyet épp ezért „a király kórjának” is neveztek.

 

E legenda visszaköszön Tolkien legismertebb művében, A gyűrűk urában is, továbbá Shakespeare Macbethjéből is ismerős lehet (IV. felvonás, III. szín).

 

 

 

107. oldal – „…Megpróbálkozhatnánk a botos-vödrös tánccal…”

 

Noha elég sokféle népi táncban használnak botot, olyanról, melyekhez vödrök is szükségeltetnének, egyelőre nem tudunk. Jásón vonakodása mindazonáltal érthetőbbé válik , ha tisztában vagyunk vele, hogy például a hajdútánc, a fegyvertáncok, a cigány rókatánc során bizony olykor-olykor végtagok is törtek…

 

 

 

108. oldal – „És mit keres benne egy oroszlán? – érdeklődött Pék, a takács.”

 

Természetesen ugyanazt, mint amit abban a darabon belüli darabban, melyet a Szentivánéji álomban (ford.: Arany János) ad elő „a durva kézműves ringyrongy sereg”, s melyben szintén főszerepet kap egy oroszlán.

 

 

 

108. oldal – „Ha, látom is már, ahogy a drámaírók ezentúl telerakják a darabjaikat szamarakkal …”

 

A Szentivánéji álom, melyet az a William S. nevű középkategóriás fércműszerző dobott össze, ékes példája azon létező színműveknek, amelyekben valóban szerepel egy szamár. Illetve – ha tökéletesen precízek akarunk lenni – egy varázsátokkal szamárfejűvé változtatott ember.

 

 

 

110. oldal – „A Könyvtáros az ugrándozó látképet bámulta az ablakból. Duzzogott. Duzzogásának nagyon sok köze volt ahhoz az új, élénkkék színű nyakörvhöz, amin az állt, hogy »PONGÓ«. Valaki még meg fog ezért lakolni.”

 

Az orangután rendszertani neve Pongo pygmaeus. És persze – megkettőzve a sértést – a Pongó kutyanévként is elég népszerű…

 

 

 

119. oldal – „…az univerzumok úgy kacskaringóznak és pörögnek egymás körül, mint egy őrült szövőszékben a szálak, vagy mint egy hadosztálynyi középfülgyulladásban szenvedő Yossarian.”

 

Pratchett írta: „Lehetséges, hogy ez már feledésbe merült? Yossarian, A 22-es csapdája bombázópilótája mindig ide-oda cikázva és gépét rángatva közelítette meg a célterületet, ellentétben a műrepülők szép, nyílegyenes iránytartásával.

 

(Apróbb helyesbítés: Joseph Heller világhírű könyvének főhőse, Yossarian nem pilóta, hanem bombázótiszt, aki azonban a fedélzeti hangszórón keresztül valóban folyamatosan üvölti a pilótának, hogy élesen balra, lebukni stb., stb.)

 

 

 

120. oldal – „Az univerzumot nem igazán érdekli, ha az ember rálép egy pillangóra. Rengeteg pillangó van még azon az egyen kívül.”

 

Lásd még Ray Bradbury Mennydörgő robaj (A Sound of Thunder) című novelláját, amelynek alapvetése szerint a világegyetem sorsának szempontjából nagyon is kulcsfontosságú, hogy valaki rálép-e egy adott pillangóra vagy sem.

 

 

 

124. oldal – „Jó reggelt, Hodgesááá – köszönt.”

 

Hodgesááá alakja többek közt egy Dave Hodges nevű egyesült államokbeli rajongón alapul, aki a The REAL Hitch Hiker's Guide to the Galaxy (Az IGAZI Galaxis útikalauz stopposoknak) projekt vezetője. Az 1987-ben indult kezdeményezés Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című világhírű műve szellemében állít össze egy számítógépes adatbázist (immár néhány ezer címszónál tartva). Dave minden fontosabb sci-fi rendezvényre és találkozóra magával viszi az épp aktuális adatbázis kinyomtatott változatát, hogy aukcióra kínálja fel azt. (A befolyt összegeket jótékony célokra fordítják.) Ebből következően az adatbázis más – például netes – formában egyelőre nem hozzáférhető.

Az útikalauz egyik bekezdése szót ejt egy ’Terry’ nevű számítógépes vírusról, amely „nem csak minden egyes fájlt a merevlemezen, de minden közelben lévő kézikönyvet is dedikál".

 

A való életben Dave egy olyan cégnél dolgozik, amely arra szakosodott, hogy repülőterek és más hasonló helyek környékéről távol tartsa a madarakat. E célból Dave sokszor használ egy – igen, valóban – Jane úrhölgy nevű sólymot, ami folyamatosan vagdos a csőrével; innen Hodgesááá karakterének ötlete.

 

(Megjegyzés: a neten létezik még legalább két, a fent említetthez hasonló kezdeményezés. Például: Project Galactic Guide http://www.galactic-guide.com/)

 

 

 

125. oldal – „Verensz, mint király, reptethet északi vadászsólymot…”

 

A sólymászatban érvényes bonyolult osztálytagozódási rendszer pontosan úgy létezett, ahogy Pratchett itt bemutatja. T. H. White Üdv néked, Arthur, nagy király (The Once and Future King, ford.: Szíjgyártó László) című könyvében ezt írja: „…Ez nagy kitüntetésnek számított, mert a királysólyom állítólag csak királyoknak járt ki. Legalábbis Julianna Berners apácafejedelemnő feljegyzése szerint, a császárnak sas járt, a királynak királysólyom, a grófnak vándorsólyom, a dámának merlinsólyom, a kisbirtokosnak közönséges sólyom, a papnak karvaly, a sekrestyésnek bagoly.

 

 

 

136. oldal – „…legalább öt »ízű« lehet, melyeket úgy neveztek el, hogy »fel«, »le«, »oldalt«, »szexepil« és »borsmenta«.

 

Az okozonok ízére vonatkozó megjegyzés a modern magfizikusok kvarkokat illető meglehetősen fura nevezéktani eljárásának kifigurázása. E komoly tudósok ugyanis a következő nevekkel látták jónak jellemezni a különféle kvarkokat (felfedezésük és növekvő tömegük sorrendjében): ’fel’*, ’le’*, ’bájos’, ’ritka’, ’felső’/’tető’*, ’alsó’/’szépség’*.

(Igazság szerint a csillaggal jelölt magyar neveket a szakma nem igazán használja, helyette inkább az u-kvark, d-kvark stb. elnevezés szokásos. A ritka’ kvarkot azonban a kezdeti időkben valóban emlegették oldalsóként’ is.)

 

 

 

144. oldal – „Az én birodalmamban vagy, asszony – közölte vele a Királynő. – Itt nem jöhetsz-mehetsz az én engedélyem nélkül.”

 

Egy Tam Lin című skót népballada sorai visszhangzanak itt:

 

Miért jövél Carterhaugh-ba

Engedélyem nélkül?

Jövök s megyek, ahogy tetszik

Felelt Janet végül.

 

Ahogy más népdalok esetében is, Pratchett inkább a felvett változathoz nyúlt vissza, nem pedig a korai, írott szövegváltozatokhoz (mint amilyenek például az Oxford Book of Balladsban találhatóak).

 

 

 

146. oldal – „Célozd be a Fuvolás és a Dobos közti rést!”

 

Angliában jópár, a Táncosokhoz hasonló kőkör található. Általában valami olyasféle legenda fűződik hozzájuk, hogy egy csoport táncos, vagy mulatozó, vagy labdajátékos stb. változott ott kővé az ördög incselkedései következtében, vagy mert nem tartották meg a szabbatot, vagy mert túlságosan jól érezték magukat, esetleg más hasonló szörnyűséget követtek el. Ilyen például a Cornwallban található Vidám Szüzek nevű kőkör a szomszédságában álló, Dudásokként ismert két sziklával, vagy a Stanton Drew, Bristol közelében, ahol egy fékevesztett mulatozásba merült násznép megkövült maradványai szemlélhetőek meg, sőt: egy közeli, kisebb kőkör formájában még a hejehujához zenei kíséretet adó hegedűsöket is megtaláljuk.

 

 

 

155. oldal – Magrat egyszer megpróbálta elmagyarázni a dolgokat Szkorbin asszonynak, de a szakácsnő hármas tokája olyan fenyegetően rázkódott már a vitaminoknak az említésére is, hogy inkább elnézést kért, és kimenekült a konyhából.

 

A C-vitamin biokémiai neve aszkorbinsav.

 

 

 

166. oldal – „Mint a lópatkós dolog… …De semmi köze a dolognak a formájához.”

 

Anyó az ajtófélfára szegezett lópatkó szerencsehozó szerepére céloz, amely a néphagyomány szerint csak akkor érvényesül, ha a patkót végeivel felfelé illeszti az ember oda, mert más pozícióban kifolyik belőle a szerencse.




 

175. oldal – Jó reggelt, testvérek! Hol s mit mívelkedjünk e vidám napon? – köszönt Kocsis, a pék.

 

Lehetetlen felsorolni a könyvben található mindazon, Lancre Férfi Néptánccsoportjára és az általuk előadott darabon-belüli-darabra vonatkozó részletet, amely egyúttal a Szentivánéji álom vonatkozó részeinek is paródiája. Talán a legjobb, ha a kedves olvasó egyúttal előveszi Shakespeare-t is, és újraolvassa a komédiát. S ha már így tesz, szenteljen figyelmet Pratchett és William S. ’durva kézműveseinek’ és foglalkozásuknak is…

 

 

 

177. oldal – Igen, mindenki tudja, hogy ez kedvteléssel múlatod az órát holdfényes éjszakán – csatlakozott Jásónhoz Tetőfedő, a kocsis.

 

Nem lényegtelen, hogy ezt Tetőfedő Ácsnak, a vadorzónak jegyzi meg, ugyanis szinte szó szerint a The Lincolnshire Poacher (A lincolnshire-i vadorzó) című angol népdal refrénjének egyik sorát idézi vele.

 

 

 

177. oldal – Az erdőbeli útkereszteződésnél háromfelé ágazó ösvény sorban mint „csupa tüskés bozótnak”, „nagyon kanyargósnak” és (amit végül a Lancre Férfi Néptánccsoport választ) „burjánzó páfránnyal” szegélyezettnek jellemzett.

 

Ezen a helyen a Thomas the Rhymer (Versfaragó Tamás) című vers és népdal sorai visszhangzanak. Tamás a dal szerint követte Tündérországba a tündérek királynőjét.

 

 

 

180. oldal – De hát még nincs is április! – csodálkoztak egymás közt a szomszédai, miközben behúzták a függönyt.

 

A Vége a mesének c. regényben Anyó lényegében megegyezően, de részleteiben eltérően céloz Nagyi fürdési szokásaira: „Szavamra, milyen gyorsan elrepült az ősz!”.

 

Az ellentmondás feloldható, ha számításba vesszük, hogy a Korongvilág nyolc évszakkal bír (lásd A mágia színe megfelelő bekezdéseit), tehát két ősszel évente. És persze a Földön április valóban őszi évszak – már ami a déli féltekét illeti.

 

Ám egyesek szerint a Korongvilág-regényekben található ellentmondásokat illetően inkább magára az íróra kellene hallgatni, aki szerint „A Korongvilág-regényekben nincsenek ellentmondások, noha eltérő múltak időnként felbukkanhatnak.

 

 

 

193. oldal – Csak épp torkig volt már az etikettről és a nemesi vérvonalakról szóló könyvekkel, különös tekintettel az Óshdy-féle Nemesi Családfák Könyvére…”

 

Olyan könyvek, melyek felsorolják és részletezik valamely térség örökletes nemességének családfáit, valóban léteztek és léteznek mind a mai napig. A Brit Birodalom nemességének életrajzi adatait rögzítő Burke’s Peerage-ből például megtudható bármely brit nemes születési éve, címei, házastársának neve, gyermekeinek száma, más nemesekkel való rokonsági foka stb., stb.

 

 

 

194. oldal – Az ilyesmi valószínűleg nagyon jól áll Shalott kisasszonyának…

 

Lord Alfred Tennyson jól ismert verse, a Shalott kisasszonya (The Lady of Shalott) köszön itt vissza (avagy lásd még Agatha Christie A kristálytükör meghasadt című művét).

És talán érdemes azt is szem előtt tartani, hogy a shallot egy apró, zöldeslila (oktarinszín?) hagymaféle neve…

 

 

 

196. oldal – De még ők is úgy vélnék, hogy bakkecskéket emlegetni egy troll füle hallatára meglehetősen tapintatlan dolog.

 

Ezen a helyen arra a skandináv eredetű brit gyermekmesére érdemes gondolnunk, amelyben három bakkecske próbál átkelni egy hídon, melyet – bizony – egy gonosz troll őriz. A troll próbálja megenni a hídon egyesével átkelő bakkecskéket, ám az első kettő megmenekül, mert kilátásba helyezi őt követő testvérét, aki „nagyobb és kövérebb” nála. Végül a harmadik bakkecske, aki valóban a legnagyobb a testvérek közül, akkorát öklel a trollon, hogy az lebucskázik a hídról, és messze sodorja az ár (hangos ujjongás a hallgatóság soraiban). Így a troll egyszerre válik alapos át- illetve elverés szenvedő alanyává.

 

 

 

206. oldal – Olyan gazdag, mind Krözótus.

 

Krözótus = Krőzus. (Lásd még a Bűbájos bajokban.)

 

 

 

219. oldal – Itt van az egész hót mond – jelentette ki Nagyi…

 

Hót mond = haute monde ( francia ) = előkelő társaság, felső tízezer.

 

 

 

229. oldal – És ott van az az ostoba macska is, amit felfedeztek; hogy be lehet rakni egy dobozba, és akkor egyszerre élő és halott.

 

Itt természetesen Schrödinger macskájára kell gondolnunk. (Lásd még a 279. oldalhoz tartozó megjegyzésnél.)

 

 

 

241. oldal – Akkor fiatal voltam és bolond. – És? Most meg öreg vagy és bolond.

 

Itt a szerző egyben az általa oly kedvelt They Might Be Giants nevű együttes (voltaképpen duó) I Lost My Lucky Ball and Chain című számának két sorát is idézi:

 

…De akkor még ifjú voltam és bolond,

Ma már öregnek és bolondnak érzem magam.

 

 

 

242. oldal – Ettől ugyan kissé szokatlanná váltak a grand guignol melodrámák…

 

A grand guignol nevét a párizsi Montmartre-on található hasonnevű szính ázról (Le Grand Guignol) kapta, mely különlegesen, a nevetségességig túlzottan szörnyű és véres darabjairól vált hírhedtté.

 

 

 

246. oldal – „Ha már itt tartunk, szerintem annak a lekvárnak halíze volt. – Az kaviár – motyogta Casanunda.”

 

Elég sokan jelezték, hogy a legkülönfélébb forrásokból ismerik ezt a viccet. Pratchett szerint: „Nagyon, nagyon régi tréfa. Még jó huszonöt évvel ezelőtt hallottam egy másik újságírótól, aki viszont saját bevallása szerint gyerekkorában, a háború alatt hallotta a rádióban. De úgy tudom, egy varietészám szövegében is szerepel.

 

 

 

251. oldal – „Egyszer az egyik volt Főrektor kalapja komoly gondokat okozott a Láthatatlan Egyetemen…”

 

Célzás bizonyos, a Bűbájos bajokban részletezett eseményekre.

 

 

 

253. oldal – Hadtörténeti kiskönyvtár: A világ összes ostromfegyvere.

 

Az eredetiben itt egy híres hadtörténeti könyv- és katalógussorozatot említ a szöveg, a Jane’s-t, melynek vannak a csatahajókra, harci repülőgépekre, támadófegyverekre stb., stb. vonatkozó kötetei.

 

 

 

279. oldal – „…bár ebben a konkrét esetben a macska állapotfüggvénye háromfajta lehetőséget engedett meg: az Élő Macskáét, a Halott Macskáét, és a Halálosan Felbőszült Macskáét.”

 

Utalás Schrödinger jól ismert kvantumelméleti gondolatkísérletére, mely egy dobozban lévő, probabilisztikus értelemben döglött macskára irányul, s mely szerint az életben lévő macska és az elpusztult macska állapotfüggvénye szuperpozícióban van egészen addig, míg valaki ki nem nyitja a dobozt, amikor is a szuperpozíció összeomlik. (Lásd még pl. itt http://hu.wikipedia.org/wiki/Schr%C3%B6dinger_macsk%C3%A1ja )




279. oldal – Soma oldalra vetette magát, ahogy Greebo egy taposóaknát utánozva kitört a ládából.

 

A taposóaknák félelmetesen hatékony és kivételesen undorító eszközök. A Claymore taposóakna például csupán egy kissé ívelt oldalú doboz, domború felén egy EZZEL AZ OLDALLAL AZ ELLENSÉG FELÉ felirattal (mely szemléletesen mutatja, miért létfontosságú az olvasás képessége még a tengerészgyalogosok számára is). Az akna teste robbanóanyaggal és 600 darab acélgolyóval van megtöltve. Egy háromlábú állvány és elsütőmechnizmus is tartozik hozzá, mely utóbbi botlódróttal, vagy – ha az akna telepítője nem kíván kimaradni a mulatságból – kézileg is működtethető. Az aknát felrobbantva az a felirata felé néző világ közelebbi részét rettenetesen megszórja acélgolyókkal. Ölési távolsága 3 méter, ám súlyosan megcsonkítani vagy megsebesíteni élőlényeket jóval nagyobb távolságból is képes. Vietnámban például mindkét hadviselő fél előszeretettel használt taposóaknákat.

 

 

 

279. oldal – „Zöldeskék vér ömlött tucatnyi sebéből…”

 

Ismét egy zseniális apróság Terry Pratchett részéről: mivel a tündék számára a vas közelsége elviselhetetlen, nyilvánvalóan nem bírhatnak hemoglobin alapú, vörös színű vérrel. Rézalapú (zöld színű) vére viszont több földi élőlénynek is van, például bizonyos rákoknak, így a jelenség nem elképzelhetetlen. Na persze zöld vérű, hegyes fülű élőlényekkel számos más helyen is találkozhatunk, például a híres Star Trek sorozatban…

 

 

 

288. oldal – Volt ez a lány, akinek elrabolta a vőlegényét a Tündekirálynő, de a lány nem kezdett el sápítozni…

 

Utalás a már említett Tam Lin című skót népballadára, melyben Szép Janet visszaszerzi szerelmét a Tündekirálynőtől annak ellenére, hogy az különféle szörnyű alakokba bújtatja előle.

 

 

 

288. oldal – „Visszatérek.”

 

Szállóige Arnold Schwarzenegger (számos) filmje nyomán.

 

 

 

290. oldal – Ősi daltöredékek csendültek fel Magrat fejében.

 

A sorok többek közt egy hagyományos cornwalli imából, egy közismert angol ugróiskolás mondókából és William Allingham ír költő verséből származó idézetek.

 

 

 

 

298. oldal – …egy, két, előre… bab alakzatba!

 

A ’bab alakzat’ egy valóban létező angol néptáncmotívum neve.

 

 

 

301. oldal – A lányok odajártak, ha…

 

A Cerne Abbasi Óriás néven ismert dorseti alakzat közelében élők úgy hitték, hogy azoknak a nőknek, akik meg szeretnének foganni, egy éjjelt valóban az Óriás… öhm… megfelelő pontján kell tölteniük. (Lásd még a 306. oldalhoz tartozó megjegyzésnél.)

 

 

 

302-303. oldal – „…rajta kívül errefelé csak Ixolite úr, a sikítószellem szokott repkedni, ő pedig mindig ügyel arra, hogy egy cetlin értesítsen, mielőtt felszáll.

 

Azoknak a kedves olvasóknak, akik még nem kerítették sorra A Kaszást: Ixolite úr azért üzenget cetliken, mert ő a világ egyetlen beszédhibás sikítószelleme.

 

 

 

306. oldal – Itt maga a táj mondja azt, hogy nézzétek, mekkora szerszámom van.

 

A Korongvilág Hosszú Embere három sírdombból áll. Angliában is ismert egy ilyen nevű alakzat, a kelet-sussexi Wilmington mellett, bár azt nem sírdombok alkotják: a wilmingtoni Hosszú Ember egy a domboldal gyepébe vágott, mészkőtől fehéren világító, hetven méter magas álló emberalak. A szigeten jó pár hasonló rajzolat létezik, de embert ábrázoló csupán még egy, a már említett Cerne Abbasi Óriás.

 

Az ilyen gyepbe vágott rajzolatokat időről-időre meg kell újítani. Valószínűleg ez az oka, hogy például a wilmingtoni Hosszú Ember nem nélküli; mikor az 1870-es években legutóbb felfrissítették, a hatalmas nagy szerszámok képi megjelenítéseire meglehetősen rossz szemmel néztek. De a Cerne Abbasi Óriás például egy ötvenöt méter magas, meztelen férfialak bunkóval és büszkén meredező, tizenkét méteres szerszámmal. A közelében található egy feltöltött terület, ahol a környékbeliek majálisoztak hajdanán.

 

 

 

307. oldal – A rajz egy bagolyszemű férfit ábrázolt, aki állatbőröket és szarvakat viselt.

 

A leírás a franciaországi Arieges melletti Trois Freres-barlangban látható Varázsló (illetve Mágus vagy Sámán) néven ismert kőkori festményre is illik.

 

 

 

307. oldal – Az alak alá rúnafeliratot karcoltak… …– Az oggham egy változata – magyarázta.

 

A Brit-szigeteken (főleg Írországban) valóban sok tárgyi emléke létezik egy ogham nevű rúnaírásnak, mely feliratok kora legkevesebb az i.sz.-i V. századra keltezhető. (Az oghamról bővebben például itt http://hu.wikipedia.org/wiki/Ogham olvashatsz.)

 

 

 

310. oldal – „– Hejhó, hejhó…!”

 

A Walt Disney-féle Hófehérke (1937) legismertebb dala, melyet a hét törpe énekel.

 

 

 

311. oldal – – Valami öreg király és a katonái – suttogta Nagyi… …Valami végső csata idején kell felébredniük, amikor egy farkas megeszi a napot.

 

A farkasra vonatkozó célzás nyilvánvalóan az ősi skandináv mitológiára utal, amely szerint egy napon Fenris, a farkas, Loki isten szörnygyermekeinek egyike széttöri láncait és felfalja a napot. Ezzel pedig kezdetét veszi a Ragnarök (avagy a Götterdämmerung, azaz az istenek alkonya, tehát a világvége), mikoris a fagyóriások (akik vélhetőleg még mindig nem vitték vissza az istenek fűnyírógépét) átkelnek a szivárványhídon, hogy végső csatában küzdjenek meg az asgardi istenekkel és a hősökkel, akik haláluk után a Valhallában lakoznak. (Lásd még az Eddát vagy Richard Wager Gyűrű-ciklusát a részletekkel kapcsolatban.)

 

Az alvó, de egyszer visszatérő király a nyugati kultúrkör néphagyományainak egyik legrégibb és legsokrétűbb motívuma. Egyik változata szerint maga Artúr király és lovagjai is Anglesea szigetén várják idejüket. Részleteivel kapcsolatban érdemes tanulmányozni Frazer Aranyágának (The Golden Bough) a Halászkirályra vonatkozó részét, Jessie Weston From Ritual To Romance (A rituálétól a lovagregényig) című művét, illetve mindazt, ami arra épült:  például T. S. Eliot Átokföldjét (The Wasteland) vagy David Lodge Small Worldjét (Kis világ).

 

 

 

318. oldal – Úgy nézett ki a hely, mintha Dzsingisz Cohen dúlta volna fel.

 

Mint később az Interesting Timesból kiderül, Cohen, a barbár neve valóban Dzsingisz Cohen. Pratchett kommentárja: „Ami azt illeti, mesélték nekem, hogy Los Angelesben tényleg létezik egy kóser mongol étterem, amelynek Dzsingisz Cohen a neve. Elég nyilvánvaló a szóvicc, ha az embernek a megfelelő módon jár az agya.

 

 

 

319. oldal – Ynci királynő nem engedelmeskedett volna…

 

Ynci, az ősi harcos királynő előképe Boadicea, a brit kelták egyik törzsének vezetője, aki harcosai élén a római uralom ellen lázadt. Férje a kelta icenus törzs főnöke volt, mely törzsnév fordítva olvasva szinte pontosan visszaadja Ynci királynő nevét.

 

 

 

324. oldal – …azt hiszem, emlékszem egy olyan részre, amikor valaki felszólított minket, hogy tapsoljunk…

 

J. M. Barrie Pán Péterében a történet egy pontján a gyerekeket felszólítják, hogy amennyiben hisznek a tündérekben, tapsoljanak, ne hagyják meghalni Giling-Galangot.

 

 

 

326. oldal – „Ezredkeze, aprórák.”

 

A Korongvilág olvasói által leggyakrabban feltett kérdések egyike az, hogy honnan származik ez a több regényben (így például a Soul Musicban is szereplő) fordulat.

A válasz Pratchett számítógép-generálta szövegeket illető kísérleteivel kapcsolatos: „Azt hiszem Babble volt a program neve, vagy valami hasonló. Mindenféle szöveget beletápláltam, ideértve a Sárkányház kínai étterem teljes étlapját is, mert épp ott hevert az íróasztalomon. A program pedig értelmes kifejezéseket(!) próbált belőlük generálni.

 

 

 

331. oldal – Ötödik éve jár nekem az Íjak és lőszerek!

 

A mi világunkban létezik egy Guns And Ammo (Fegyverek és lőszerek) című magazin, amely ily módon a korongvilági tükörképe.

 

 

 

331-332. oldal – Soma beszédéről.

 

Soma beszéde a Shakespeare V. Henrik király (King Henry V.) című drámájában elhangzó híres Crispián-napi beszéd paródiája. (Lásd még a Vészbanyákban.)

 

 

 

332. oldal – „…hogy kövesse a lancre-i lengőróka mozgását, és feszítsék meg testük idegeit…

 

Ez ugyancsak az V. Henrik királyból (ford.: Lévay József) való, a király másik nem kevésbé híres, rohamra buzdító beszéde nyomán:

 

Kövessük akkor a tigris szokását:
Feszüljön az ideg, szökjék fel a vér!

 

 

344. oldal – Nem így van, Babvirág tündér?

 

A Szentivánéji álomban is szerepel egy Babvirág nevű tündér – ez még önmagában nem lenne túl érdekes, de rögtön azzá válik, amint visszagondolunk, mit is akar mondani ezzel Anyó a Királynőnek.




353. oldal – A Király kinyújtotta a karját, és mondott valamit. De csak Magrat hallotta. Valami olyasmi volt, hogy üdvöz ne legyen, mesélte később.

 

Ugyancsak a Szentivánéji álom, midőn Oberon, a tündérek királya így szól szeretett-gyűlölt feleségéhez, Titániához: Üdvöz ne légy, gőgös Titánia.

 

 

 

355. oldal – Tudja, uram, néha úgy érzem, hogy a tudás hatalmas óceánja terül el előttem, én pedig csak üldögélek a partján, és… kavicsokkal játszadozom.

 

Az idézett mondatok Isaac Newton híres kijelentését parafrazeálják:

 

olyan vagyok, mint a tengerparton játszó gyermek, aki játék közben imitt-amott egy, a szokottnál laposabb kavicsot vagy szebb kagylót talál, míg az igazság nagy óceánja egészében felfedezetlenül terül el tekintetem előtt.

 

 

 

366. oldal – – Most pedig… …süsse meg a lepényemet!

 

Clint Eastwood Piszkos Harryjének emlékezetes mondata nyomán, amely már az Őrség! Őrség!-ben is feltűnik: FABRICATI DIEM, PVNC!

 

 

 

366. oldal – Fel a gúnyával! Magrat értékelni fogja.

 

A „Fel a gúnyával!” tükörfordítása az olasz „Vesti la giubba!” mondatnak, mely Leoncavallo: Bajazzók (Pagliacci) című operájának híres áriája. (Az operaáriákra többnyire kezdősorukkal hivatkoznak.) E keserű dalban a színész Canio panaszolja el, hogy akkor is közönség elé kell állnia, ha összetört a szíve. Az ária mondanivalója a Kacagj, bajazzó!” (Ridi Pagliaccio!”) zárósorban csúcsosodik ki.

 

 

 

370. oldal – Nem szabad varázslókkal packázni, különösen nem az emberszabású varázslókkal. Ők eléggé lényegretörők ugyanis.

 

Egy Tolkien-párhuzam ezúttal – A Gyűrű Szövetségében (1. könyv, III. fejezet) tanácsolja a nemestünde Gildor Inglorion Frodónak: „…ne üsd bele az orrod a mágusok dolgába, mert ravaszok s könnyen haragra lobbannak.

 

De kering a neten egy másik változata is ugyanennek a mondásnak (mellyel Pratchett is egészen biztosan egyetértene): „Ne üsd bele az orrod a macskák dolgába, mert ravaszok és a billentyűzetedre pisilnek.

 

 


374. oldal – A dédnagyanyám férje kalapálta ki egy bádoglavórból meg pár serpenyőből.

 

A neten többen megkérdezték Pratchettet, hogy ha Magrat páncélja bádogból készült, miért volt mégis hatékony a tündékkel szemben? A mester válasza:

 

A bádoglavórok igazából galvanizált – azaz cinkréteggel bevont – vasból készülnek. Persze egy idő után rozsdásodni kezdenek.

 

 

 

385. oldal – [Lábjegyzet] „Mindenesetre a történetnek a Makrancos völgy címet adta…

 

Shakespeare megint, természetesen; lásd Makrancos hölgy.